2010 egyik legizgalmasabb, jövőnket meghatározó eseménye az önkormányzati választás. Érdeklődve olvasom hát a reklám plakátokat, szórólapokat, cikkeket. Tele van velük a postaládám. Aztán ahogy forgatom őket, már nem csak a postaládám van tele velük... Méret, betűtípus szinte ugyanaz. Ráadásul, mintha egyetlen gondolat lenne az egész ország! Minden jelölt “ÉLHETŐ VÁROST” akar, amit vagy magyarul vagy angolul, de nagyon szeret. Gondolom lassan megjelennek majd azok a plakátok is, amelyen a mosolygó pártvezéreket egy szép nagy tuskót átölelve fotózzák le, hogy aztán a Photoshop segítségével a tuskók helyére a pártok mindenkori helyi jelöltjeinek szintén nagyon mosolygó, csak 120 kilométerrel arrébb készült fotója kerüljön. Elárulok egy nagy titkot, de ne mondják el senkinek:
Minden város élhető!
Eddig is az volt!
Eddig is az volt!
Szeretek tehetséges polgárokat magam körül látni. Ha egy városért dolgozik valaki, akkor a városa érdekében el kell felejtenie azt a kifejezést, hogy szakmai féltékenység. Pártállástól függetlenül, mindig szívesen láttam és látok minden jóindulatú, Battáért tenni akaró tehetséges polgárt a vezetésben! Örülök például annak, hogy a Művelődési Központ élére olyan szaktekintély került, mint Szigetvári József, Pest megye díszpolgára, a magyar táncművészet vezető egyénisége. Hogy nálunk talált otthonra Kiss László karizmatikus egyéniségén keresztül hazánk egyik kiemelkedő sikersportja, az úszás. Örülök, hogy egy városban élhetek Sinka Lászlóval, aki tősgyökeres százhalombattai, a Magyar Kézilabda Szövetség Elnöke, a Nemzetközi Szövetség elnökségi tagja. Hogy Szél Pált, a kiváló sportembert és Kovács Lajost barátaimnak tekinthetem. Hogy itt van nekünk Szilágyi Ádám, Vizi Csaba,Valkusz Pál és még sok más kiváló személyiség.
Egy élő városban ugyanis a jó ötletek nem halhatnak el ötlet szinten. De, ha igazán jó ötleteket akar hallani a városvezető bizony jól teszi, ha odafigyel a fiatalokra! Elképesztően előremutató, értelmes gondolatokkal tudnak előrukkolni, ha nem gyerekeknek nézzük őket, hanem a jövőt, a mi Százhalombatánk jövőjét meghatározó vezető egyéniségeknek. Mint gyakorló apa, akinek utódai Százhalombatta földjén tették meg az első lépéseiket, kijelenthetem: Nincs szomorúbb, mint amikor egy város csak azért, mert a vezetők “felnőttek”, kinövi, elfelejti a saját gyerekkorát, és nem ért szót a saját gyerekeivel. Roppant fontosnak tartom a fiatalság aktív bevonását a városvezetésbe. A tanácsadói, de akár az irányítói szerepkörbe is. Ezt a világot negyven év felett már egészen máshogy látja az ember. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kultúra globális fejlődési irányait, még ha az idősebb korosztálynak annak elfogadása esetenként komoly nehézséget okoz is! Nem veszíthetjük el a jövőnket! Azt hiszem ez lesz az elkövetkező évek egyik legnagyobb önkormányzati kihívása!
A jelenünket viszonylag tisztán látjuk. Megalapozott a battai lét, van jövő képünk és ez nagyon fontos a boldogulásunkhoz! Ahogyan a bölcs szállóige is mondja: “A boldog ember mindig a jövőben kutat, a múlt értékeivel felvértezve!”
És ahogyan nekünk el kell fogadnunk és magunkhoz ölelnünk ifjúságunkat, úgy kell megtanítni őket az ősök feltétlen tiszteletére. Mert lehet, hogy már lassabban mozdul a kéz, tétovább a gondolat, de ezek a kezek és gondolatok hozták létre szűkebb hazánkat. Mert nélkülük nincs, nem lenne Százhalombatta!!
Kilenc nyugdíjas klubunk van, és szeretném látni azt a magyar várost, amelyik hasonlóval büszkélkedhet! Vigyázzunk rájuk. A múltunkra, és a jövőnkre! Ők még, – és már – védtelenek!
Nekik, a támaszukra kell egy erős, elkötelezett városvezetés a jövőben is. Hogy ők is lakóhelyüket, az élő Százhalombattát igazán sajátjuknak tekintsék, amiért érdemes mindent megtenni. Fiatalnak, idősnek egyaránt.
Akkor pedig majd mindnyájan tiszta szívvel elmondhatjuk, amit én már évtizedek óta őrzök legbelül:
BATTÁN ÉLNI - BÜSZKESÉG
BATTÁÉRT ÉLNI - DICSŐSÉG!
BATTÁÉRT ÉLNI - DICSŐSÉG!
Vezér Mihály
Az Ön független polgármester-jelöltje!
