Boldog karácsonyt Százhalombatta!

Jön a karácsony!

Közeleg az év legszentebb ünnepe. Díszben pompázik Százhalombatta, és az emberek is egyre jobban a karácsony szívet melengető érzésére hangolódnak. A heves választási küzdelem után a város végre megnyugodni látszik. Megalakultak a képviselő-testületi szakbizottságok, és egy ideje ismét érdemi munka folyik Önkormányzatunkban. Jó tapasztalni, hogy az üléseken már nem egymással szemben álló, vagy épp egymás kegyeit kereső politikusok, hanem a Battáért tenni akaró, odaadó képviselők dolgoznak. Lassan kezdjük megszokni azt is, hogy a testület létszáma megfogyatkozott, és most kevesebben kell, hogy elvégezzük a feladatainkat. De rendjén is van ez így, mert a családiasabb légkör gördülékenyebbé teheti az Önökért, a Százhalombattáért elvégzendő munkát. Hiszem, hogy menni fog, s azon leszek, hogy sokszínű Testületünkben a legfőbb érték a helyi érdek legyen.

Ahogy kinézek a Polgármesteri Hivatal ablakán, örömmel fedezem fel a gyönyörű új Főtér egyre gyara¬podó kincseit. A karácsonyi vásárra felállított házikók, a népi játékoktól hallatszó boldog gyermekzsivaj, az ünnepváró játszóházban szorgoskodó apróságok látványa mind-mind a karácsonyt jelzi. Büszke vagyok Százhalombattára, s még büszkébb az Önök bizalmára. Városvezetőként sok mindent éltem meg Önökkel együtt. Örömmel emlékszem vissza az iskolák és óvodák építésére, a strand szépülésére, az uszodák avatására, de legszebb emlékeim mégis a közösségi ünnepekhez kötődnek.

A napokban – immáron sokadszor – együtt díszítettük a főtéri karácsonyfát a város apróságaival. Boldog izgalmat, a csodavárást láttam a kicsik szemében. A velük töltött délelőtt engem is visszarepített azokba az időkbe, amikor a gyermekeim ilyen kicsik voltak. És akkor megálltam egy pillanatra, s hagytam, hogy magam is részese legyek a karácsonyvárás varázsának. Aztán jött a hagyományos gyermekkarácsony, a fahéjas tea és a frissen sült kalács illatával. Az iskolások és az óvodások dallal, verssel, muzsikával készültek, s mint minden évben, most is együtt gyújtottuk meg a karácsonyi gyertyát. Amikor a gyerekek a szépen megterített asztaloknál falatoztak, azon gondolkodtam, hogy mennyire szerencsés vagyok. És hogy mennyire igaz az a két rövid mondat, amely így hangzik:

Battán élni, büszkeség!

Battáért élni, dicsőség!

Százhalombatta nem csupán egy város, ahol élek, nem a munkahelyem, hanem az OTTHONOM. Millió szép pillanatot éltem át itt, s millió nehéz döntést kellett meghoznom itt. De abban soha nem kételkedtem, hogy megérte!

Visszatérve a karácsonyra, gyakran gondolok azokra, akik számára nem lesz felhőtlen a szeretet ünnepe. Na¬gyon sokan nélkülöznek, és sajnos sok szülő nem tudja megadni gyermekének a vágyott ajándékot. Százhalombattán rengeteg nagylelkű, segítőkész ember él, és több adománygyűjtés is zajlik. Kérem Önöket, ha tehetik, csatlakozzanak valamelyik akcióhoz, s okozzunk együtt örömöt és meglepetést azoknak, akik most nehezebb körülmények között élnek!

Kedves Battai Barátaim!

Azt kívánom mindanyiuknak, hogy legyen ez az ünnep szeretet teli együttlétek, a pihenés és az elmélyülés néhány napja. Fogják meg egymás kezét, és mindenek előtt azt adják, ami a legolcsóbb és legdrágább ajándék is egyben: szeretetet. Töltsenek szép napokat szeretteikkel, mert nyugodt, békés családok alkotják a nyugodt békés várost, olyat, ahol mindnyájan sze-retünk élni.

Áldott ünnepet kívánok Százhalombatta!

Vezér Mihály