Egy hajóban evezünk!

Avagy — Mi van, ha léket kap a hajó?

A minap jónéhány százhalombattai polgártársam ajándékot kapott. Ez egy nagyon szép dolog! Szeretek én is ajándékozni, egyszerűen azért, mert ajándékozni öröm. Ha jótékonysági akciók köszönőfalán nem látják a nevemet, annak oka, hogy hiszek abban, hogy adni nagyobb öröm, mint kapni. Ha pedig ez így van, úgy gondolom nem az adományozott tartozik hálával, hanem az önmagának még nagyobb örömöt okozó adományozó. Köszönetet tehát nekem kell mondanom, nem a rászorulónak.

Tehát Százhalombatta lakossága pártaktivisták segítségével kézhez kapott néhány száz eladásból visszamaradt Magyar Hírlap példányt, ha akarta, ha nem. Benne, egy engem rágalmazó cikkel, melynek cáfolatával most nem foglalkoznék, hiszen nemsokára úgyis megjelenik majd fenti sajtó orgánumban a helyreigazítás, melyre a bíróság kötelezi az alaptalanul rágalmazót. Remélem az aktivisták lesznek majd olyan aktívak és abból is szétosztanak néhányat a “szokott” helyeken. A rágalmazás helyi fogadtatására jellemző, hogy a környék szemetes ládái, közterületi hulladék gyűjtői aznap telistele voltak az újság ezen példányával. Ez viszont megint csak Százhalombatta lakosságát dícséri. Mert nem szórták szét a szemetet, hanem oda dobták ahová való. A helyére.

Kicsi a valószínűsége, hogy Százhalombatta legújabb lakosa, a képviselőjelöltségi határidő utolsó pillanataiban battai lakosként bejegyzett Hegedűs Róbert úr, a FIDESZ polgármester-jelöltje ne tudott volna erről az akcióról. A módszer megkérdőjelezhető! De megértem őt! Kellenek az utasok a hajóba. Ha már a jelszava: “Egy hajóban evezünk!” De Hegedűs úr, aki a magyar evezős sport reprezentánsa pontosan tudja, hogy az evezésben nem csak a lapátolás sebessége nagyon fontos, de az egyensúly is! “A művészet mérték dolga!” Nagy igazság ez, és az egész életre éppúgy igaz, mint a művészetekre. A tiszta élet, a tiszta sport, a tiszta politika, mely egyensúlyt tart “mérték dolga”.
A sulykot pedig nem csak egy súlylökőnek, de egy evezősnek sem szabad (illik) elvetnie!
– Ezt úgy hívják, hogy fair play! Talán ismerős ez a kifejezés polgármester jelölt úr előtt is. Bár amikor a nevét ez alatt a címszó alatt kerestem nem találtam sehol. Sajnos viszont a doppingvétség címszó alatt igen...
Kinn jártam a Budapesti Nemzetközi Vásáron (újra van ilyen!) a Batta Expohoz tapasztalatokat gyűjteni, és ott a Magyar Olimpiai Bizottság standján az evezősöknél, kenusoknál olvastam egy-két nagyon szép mondatot. Például: A becsületes játék – az egyetlen út!

Vagy egy nagyon szép történetet:

“Vaskúti István olimpiai bajnok, többszörös világbajnok és Sarus Kis János többszörös bajnok kenuzók a montreáli világbajnokságon három számban is indultak. A biztonság kedvéért tartalék hajót is hoztak magukkal. Legnagyobb ellenfeleiknek a jugoszláv Ljubeknek és Nisovicsnak viszont a verseny kezdetéig nem érkezett meg a hajójuk. Vaskútiék azonnal felajánlották a saját tartalék hajójukat legnagyobb vetélytársaiknak. Tízezer méteren a magyar páros hajója léket kapott, és így történt, hogy a döntőben Ljubekék megelőzték őket a saját hajójukkal.”

A másik két számban 500-és 1000 méteren Vaskútiék nyerték az aranyat! De vitrinjükben ma is biztosan szebben csillog az a fair play arany, amivel hazájuknak, és önmaguknak kivívták a sport legszebb kitüntetését.

Sajnálom, hogy ők nem találtak egy ismerőst Battán, akihez gyorsan bejelentkezhettek volna még az utolsó pillanatban. Velük szívesen ülnék egy hajóban!

Mert egy lékett kapott hajóval is lehet valaki győztes. Mert ha már úgy alakult, hogy “Egy hajóban evezünk”, nem az a fontos ki az erősebb, ki lapátol gyorsabban, ki feszül jobban neki a szélnek, ki kiáltja hangosabban a jelszavakat.

Csak egy fontos:

Ki ül a hajóban!

Vezér Mihály

polgármester-jelölt